« #174   #176 »

2004. június 15., kedd

#175

Szulika megette Korompofit. A hírről a hangpostám értesített, amin a Kicsi hagyott zokogva üzenetet. Pontosabban az üzenet úgy szólt, hogy „Anya, nagy baj van, meghalt a Korompofi!” Az utolsó szónál elcsuklott a hangja. Ezután mintegy ½ órán keresztül elérhetetlen volt a drága magzatom. Rémületemben már arra gondoltam, hogy utána halt a hörcsögnek, de legalábbis elbujdosott bánatában, mikor végre felvette a telefont. Elmondta, hogy nyitva felejtette a gyerekszoba ajtaját és amikor ezt felfedezte, ép a Szuli sprintelt ki onnan, berohant a kád alá, azóta nem találja a Korompofit, viszont hallotta, hogy morog a macska a rejtekhelyén és azt is hallotta, ahogy ropognak a höri csontjai. Mindezt könnyek között, teljesen kétségbeesetten adta elő, azzal zárva a horrort, hogy „meghalt a Korompofi és az egész az én hibám!” Majd az is kiderült, hogy miért nem tudtam Őt elérni. Elrohant ugyanis és a zsebpénzéből vett egy új hörit. (ahogy elújságolta, narancssárga és nagyon nyugodt és nem ijesztett rá, nem rakta be a terráriumba, vagyis oda, ahol az elődje dicstelen véget ért) Azért arra a jelenetre kíváncsi lettem volna, amikor a Kicsi drámai zokogás közepette hörcsögöt vásárol a kisállat-kereskedésben, előadva, hogy erre azért van szükség, mert a bátyja hasonló állatkáját megette a macska…

 

A Nagy egyébként ma este ér haza az osztálykirándulásról, ahol a.) leégett a karja; b.) karambolozott a bringájával, ezért van egy „nyolcas” a hátsó kerékben c.) nagyon jól érezte magát. Zajlik az élet mifelénk.

 

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.